Illésné Koszta Krisztina és Illés Zoltán néptánc pedagógus/néptáncosok, vagyunk. Családunkkal Kalocsán élünk, immár 21 éve. Zoli kalocsai származású, szülei, nagyszülei mind a környék szülöttei. Én Borsod megyében, Putnokon nőttem fel, onnan kerültem Gödöllőre, agráregyetemre. Ott, az egyetemi néptánc csoportban ismerkedtünk meg Zolival. Már az egyetemi évek alatt is táncoltunk, (Zoli már gyermekkorától), majd öt évig éltünk Gödöllőn, ez idő alatt vezettük az egyetemi tánccsoportot. 1996-ban költöztünk Kalocsára. Itt megkerestük Tóth Ferencet, aki akkor tanította a gyerekeket a Bokréta Népművészeti Egyesületben. Feri bácsi örömmel vette jelentkezésünket. Zolit jól ismerte, mert gyerekkorában táncolt nála.

Átadta nekünk az ifjúsági együttest és még két évig dolgozhattunk együtt vele. Nagyon sokat tanultunk Tóth Ferenctől, igazi pedagógus volt. Figyelemmel kísértük munkáját, hogyan dolgozott a gyerekekkel, az óvodástól az iskolásig. Azóta már négy csoporttal dolgozunk, az iskoláskorú gyerekektől a hagyományőrző korosztályig, közel 160 tanítványunk van Kalocsán.

Mivel itt élünk, tanítunk és táncolunk, számunkra fontos a környék táncának, hagyományának és viseletének ismerete, gyűjtése és kutatása.

Évek óta táncoljuk a vidék táncait,

• 2003-ban Fülöp Ferenc díjas táncosok lettünk a Kalocsa vidék táncának bemutatásával.

Ezen kívül már több díjunk is van:

• 2002-ben megkaptuk a Pécsiné Ács Sarolta díjat a Kalocsa népművészetéért végzett munkánkért
• 2005-ben Kalocsa Város Művelődési díjat adományozott nekünk a kimagasló hagyományőrző és oktató tevékenységünkért

• 2006-ban Bács-Kiskun megye Önkormányzatának Közművelődési Szakmai Tanácsadó és Szolgáltató Intézete elismerő oklevéllel jutalmazta a szakmai és pedagógiai munkánkat
• 2007-ben a Nyíregyházi Ifjúsági Fesztiválon pedagógiai díjat kaptunk.
• 2010-ben megkaptuk az Örökség díjat, melyet az Országos Gyermek néptánc szövetség adományozott nekünk a kiváló munkánkért
• 2012-ben koreográfus díjat kaptunk a Dél Alföldi régiós versenyen.
• 2014 Király Illus díj Kalocsa Várostól a Népművészetért végzett munkánkért.

Rendszeresen készítünk fel táncosokat az Országos szólótánc versenyekre. Több párunk nyert már különdíjat és a Sebők Luca-Illés Ákos párunk kétszer nyert Boktétás táncos díjat az országos gyermek szólótánc versenyeken.

Hajós Hanna-Iván Dóra táncospárunk megnyerte 2015-ben az Országos Tanulmányi versenyt néptánc páros kategóriában, IV. korcsoportban.

2014-ben a Markó Fruzsina-Iván Róbert párosunk a „Fölszálott a páva” országos vetélkedőn 2. helyezést ért el.

Három fiunk van, mind a három táncol, Ákos már többszörösen díjazott.

Én elvégeztem közben a Táncművészeti Főiskola néptánc-pedagógus szakát, és a Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában tanítok, 2003 óta.

Zoli mezőgazdász, mellette természetesen táncot tanít, és koreográfiákat készít.

Sokat utazunk a különböző fesztiválokra belföldön és külföldön egyaránt, képviselve és népszerűsítve városunkat.

Csoportjainkkal minden évben bemutatkozunk a magyarországi fesztiválok valamelyikén, ahol általában sikerrel szerepelünk. Sokszor kaptunk arany minősítést, az elmúlt években rendszeresen kaptunk meghívást gyerek vagy ifjúsági Antológiára, a munkánk eredményeképpen.

Gyűjtjük a vidék viseletét, kutatjuk a szokásokat, játékokat, dalokat. Megpróbáljuk a fellehető archív anyagokat összegyűjteni, és saját felvételeket is készítünk. Többször tartottunk már Budapesten bemutató előadást a kalocsai táncokról, hagyományokról.

2015-ben régi vágyunk teljesült, hiszen elkészítettük a Kalocsai Lakodalmas előadást, melyben 60 percben mutattuk be a kalocsai táncokat, szokásokat és az összes csoportunk részt vett az előadásban. Felemelő érzés volt ennyi emberrel együtt táncolni a színpadon.

Célunk, hogy minél többen megismerjék és megszeressék ezt a népi kultúrát, hiszen a mai felgyorsult világban fontos, hogy a hagyomány visszaépüljön a gyerekek életébe, hogy majd felnőttként érték maradjon számukra, és továbbadják ők is, ahogy teszik azt a szüleik, nagyszüleik is. Ezt próbáljuk mi is a munkánkkal elősegíteni.

Az embereknek ma egyre kevesebb alkalmuk és idejük van táncolni. Pedig a táncnak fontos közösség építő ereje van, és a sok felgyülemlett stresszt, feszültséget is segíthet levezetni. Szeretnénk, ha az emberek tovább éltetnék, és örökítenék a néptáncot, mivel egy nemzet addig marad fenn, amíg a hagyományait ápolja, és ismeri a gyökereit. Ezt tekintjük szívügyünknek, a tánc és a tanítás életünk szerves része.