Vácz Péterné, Demsa Erikának hívnak. Kalocsán születtem, 1975-ben. Egy Kalocsa melletti faluban, Miskén nevelkedtem és jártam általános iskolába. A népi kultúra iránti érdeklődésem gyermekkoromból fakad. Érdekeltek a régi játékok, mondókák, dalok, hagyományok, melyekről főleg a nagymamám mesélt sokat. A gyermekek, a játék és a mesék szeretete miatt választottam szakmámat, az óvónőséget.

A kalocsai óvónőképző szakközépiskola után, Baján elvégeztem a tanítóképző, óvodapedagógus karát. A főiskola után férjhez mentem, de tanulmányaimat Budapesten folytattam. Elvégeztem a BMK felsőfokú népi játszóházi foglalkozásvezető és közművelődési szakember, illetve a textiljáték készítő képzést. Figyelmem egyre inkább a népművészet felé fordult. Közben a néptánc is az életem részévé vált. 1997-től elkezdtem táncolni a miskei Rozmaring  Hagyományőrző Néptánccsoportban, majd 2006-tól a Csajgorás Táncegyüttesben Kalocsán folytattam a táncot. 1997-től, egészen haláláig, Czár János miskei népművészet mesterétől, tanultam a gyermekjáték-készítés fortélyait. Mindeközben 1999-ben megszületett Orsi lányunk. 2002-ben Békéscsabán elkezdtem a kézműves iskolában tanulni. A szalma-, gyékény-, csuhé tárgykészítő, illetve népi-játék és kismesterség oktató vizsgát, már második kislányukkal, Virággal a karomon tettem.

Az újabb játékkal töltött három év után a kalocsai katolikus oviban kezdtem dolgozni, és azóta is ott nevelgetem, tanítgatom az oda járó csöppségeket. Gyakran fabrikáltam egyszerűen elkészíthető népi játékeszközöket a gyermekekkel és sok népi dalos gyermekjátékot tanítottam óvodásaimnak. Ekkor még csak kedvtelésből, később már tudatosan, tervszerűen alkalmazva pedagógiai munkámban. Így indult el óvodánkban a Fürge ujjak kézműves műhely és a Tipe-topa játékos néptánc műhely, melyeket én vezetek a mai napig is. A városban is több rendezvényen és kézműves kirakodó vásáron, játszóházban is részt vettem. Tanítgattam a gyermekeket a csutkababák, dióbékák, nemezlabdák, bőrszütyők elkészítésére kicsiktől a nagyokig. Munka közben énekelgetve, a helyi gyermekjátékok dalait is a gyermekek fülébe ültettem.  Ennek eredményeként 2012-ben megkaptam a Pécsiné Ács Sarolta díjat. 2014-ben az Illés házaspár felkért, hogy Farkas Éva után, Dudás Szilviával karöltve vegyük át az óvodás csoportok vezetését. Ezért úgy éreztem, hogy ezen a téren is gyarapítanom kell tudásomat.  Több továbbképzésen is részt vettem a gyermekjátékok, gyermekdalok és a néptánc alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatban (Így tedd rá! program, Kerekítő, Magyar népi énektanfolyam,….stb.). 2016-ban pedig szakvizsgázott pedagógus lettem a gyermektánc az óvodában szakterületen.